(Bree szemszöge)
-Máskor legalább szólj, mielőtt ezt teszed! -nyavalyogtam. Mostanában egyre gyakrabban teszem ezt. Tiszta szánalom. Egyszer csak Nadja elengedte a kezem és megérkeztünk egy gyönyörű szobába. De nem a Cullen házban.
-Bocsiii -mondta, de olyan gyerekesen, hogy muszáj volt nevetnem. -Szóval kinevetsz? -és elkezdettcsiklandozni. Rég nem éreztem magam ilyen jól. Nagyon sok emberi érzés támadt fel bennem. Gondolataimból egy kérdés ébresztett fel
-Szerinted hol vagyunk?
-Hát nem tudom... Segíthetnél.
-Az nem lenne fair. Elégg egy tipp is.
-Ez nem a totó, hogy tippelgessünk. Amúgy meg az a nem fair, hogy sosem tudom hová viszel.
-Na jó, kivételt teszek. Az én házamban vagyunk.
-De minek az ágy? Tudtommal ide nem járnak emberek. Mi meg vámpír-szellemek vagyunk, vagy mik.
-Gondolkozz! Se a vámpírok, sem a szellemek nem alszanak. A "keverékek" igen.
-Értem. Ha már az alvás, akkor elmegyünk vadászni?
-Az alvásról jutott eszedbe az evés? Nem inkább azért mert éhes vagy?
-Oké, lebuktam. Na, megyünk? Kijukad a gyomrom.
-Ha már mindenképpen vadászni akarsz, nyisd ki a hűtőt. Ott vannak benne azok az ételek amiket ehetsz.
-Normális étel?
-Hát ha nagyon akarod, akkor a pizza az a medve, a sültkrumpli a szarvas...
-Akkor azt hiszem eszek egy kis szarvast.
-Addig én eltünök egy órára. Érezd magad otthon magad.
-Diego-hoz mész? Beszélsz vele?
-Még nem tudom. Nem rajtam múlik. Jó hogy mondod. Ha hazaértem veled beszélnem kell. -mondta és kilépett az ajtón -Ja és gondolkozz el a vacsin! -majd elhagyta a házat. Első utam a hűtőszekrényhez vezetett. Remélem gyomrom égését nem csak a vér orvosolja. Már olyan régen éreztem ízeket. Felkorgott a gyomrom. Úgy döntöttem nem kínzom tovább magam. Kinyitottam a hűtőszekrény ajtajá, és ismerős illatok csapták meg az orrom. Először ketchup-é -régi kedvencem. Emlékszem, még ittam is, csak úgy magában. Anya kiskoromban mindig ki is nevetett érte. Pedig világ életemben utáltam a paradicsomot. De a ketchup más. Még mielőtt elkap a kísértés, hogy megigyak egy üveggel, keresek valami mást. Úgy döntöttem, a vacsorával megvárom Nadját, addig nassolok. Nem volt nehéz kinézni mást. Szó szerint dugig volt a hűtő. Nem fért volna már bele semmi más. Kivettem pár szem epret és egy flakon tejszínhabot. Azzal legalább egy kicsit megnyugtatom a gyomrom. Letettem őket az asztalra, és épp indultam volna valami tányérért, amikor halkan kopogtattak. Vajon ki lehet az? Nadja nem kopogna. Lassan elindultam az ajtóhoz, majd ki is nyitottam.
-Jó napot! -mondtam a férfinak. Magas volt és szőke. Kicsit hasonlított Riley-ra, de sokkal idősebb volt.
-Önnek is. Csomagot hoztam Nadja Brigitte White-nak. Hozzá van szerencsém?
-Nem, én ömm... a testvére vagyok. -reméltem nem tűnik fel nagyon az "ömm".
-Értem. Kérem megtenné, hogy átadja neki ezt a csomagot? -és azzal kezembe nyomott egy fehér dobozt.
-Persze! Ez csak természetes.
-Köszönöm. Megtudhatom, hogy mi a neve?
-Bree vagyok.
-Akkor viszlát.
-Viszlát. -mondtam, majd becsuktam az ajtót. Semmi kedvem nem volt beszélgetni. Letettem az eléggé nehéz dobozt az asztalra, de akaratlanul is megnéztem a feladót.
-Te jó ég! -sikoltottam fel.
